Nem vagyunk...

Megint összetörtem. Nem tudom, hogy hogyan lesz tovább vagy egyáltalán lesz-e tovább. Nem akarom elengedni, de lehet, hogy ezt kell tennem. A döntés a kezében, a fájdalom pedig nálam dobog. Egyenlõre bizakodom. És nem szakadok össze.

Most vágyom rá, most kell nekem, bársonyos biztonság.Õ a nyugalom, ami nekem nincs. Talán tõle lophatok, talán tõle kérhetek, lehetek talán vele.

Szeplõs vagyok, bár jól titkolom, a szemem szép vágású és éppen idõt utazok. Nagyjából egy-két hónapot. Bár már süt a nap, szóval vissza kell térnem a jelenbe. El fog olvadni a hó és ismét tavasz lesz, de addig is tél. Mondjuk január, azt majdnem szerettem, bár az is iagz,…

Nem, nincs, eltört. Na ez az, amit most nem is igazán tudom, hogy miért írok. Csend van, illetve hangok, a fejemben, rengeteg. Zene, éhes is vagyok és várom, hogy kialudja magát, nem tudom, hogy mi van, nem is igazán érdekel. Már egyre kevesebb dolog. Talán hisztis vagyok, vagy csak…

Éhmagány...Jó lenne, valami krumplis...

Fáradtság, hülyeség, szemkifoly, el haza. kész, most, oda-vissza.

Elterülés. Fáradtság és telhetetlenség.

Színes tollakkal ékeskedem/ékeskedsz/ékeskedik. Minden kimondott szavam/szavad/szava hazugság.Egyet sem feledek/feledsz/feled közülük.Örök fájdalmat hagyok/hagysz/hagyNekem/neked/neki. Nem vagyok/vagy/van.

Anélkül szeretném hinni, hogy az egésszel nem elsimítom a dolgokat, hogy vihart kavarok. Nem sajnálom, hogy vagyok, türelemjáték. Engedtessék meg nekem, hogy végtelenül nem egyszerû ez. Sivatag vagyok, porszemekbõl állok. Vannak köztük vizesebbek, vannak átutazók, vannak…