Várom az idõ javulását, valahogy - egyszerûen csak nem akar bekövetkezni, nem akar megtörténni, hogy folyamatosan süssön a nap, valahogy mindig ott van egy-egy felhõ, ott van egy-egy zuhé vagy esõ. Nem élénkek a színek. Úgy vártam már, hogy a téli szürkeséget elmossa az elsõ…

Nagy cipõbeázások napja, reggeli munkakezdési probléma, esti ismételt látogatás a melóba, jól alvás, egész éjszakán át égõ gyertya - fényestõl fényesig, reménytelen gondolkodás, mégis sikerült etáp kettes, szekrényben felejtett briós, elfelejtett bizsú és én.

Mától borfeszt. Jövõ vasárnapig.

Remegõ lábbakkal álltam be a forró tus alá reggel, hogy embert varázsoljak egy éjjel alatt leamortizálódott énemnek. Nem hittem, hogy bírok még ott állni bármennyi ideig is, de a meleg víz olyan hatással volt, hogy pillanatok alatt frissültek fel kíméletlenül túlhalytott izmaim.…

Nem is vagyok ma már kíváncsi az emberekre. Csak tudnám akkor, hogy mit fogok csinálni.

El haza, majd dologra. vettem a srácoknak sistiris kólás nyalókát és robbanócsokis húsvéti tojást. Lehet, hogy jó lesz ez az este is.

Csak elbeszélgettem a greenpeace-es lánnyal és rá kellett jönnöm, hogy a környezetvédelembõl engem igazán csak a növényvilág és klíma érdekel és hogy mi van az állatokkal, míg van mit ennem, de még azután is, jóformán mindegy.

Megint sikerült elkapni. Olyan ritka, amikor az igazán jó, hangulathoz tartozó, odaillõ, megfelelõ zenét sikerül megtalálni. Viszonyalg egyszerû, magától értetõdõ és ritmusos, nem túl sok hangszerrel.

Szeretek más lenni, mint az emeberek többsége, szeretek nõnek lenni és szeretem ezt kihasználni. Nem vagyok kifejezetten szép, de megvan a magam bája és állítólag paraszemem van. Szeretek mindig csinos lenni és azt is szeretem, hogy egyedi az öltözködésem, nem feltûnõ, nem…

Várvégvárlekvárvár-lakvár-ó-terem