Úgy telt, ahogy régen, nyugodtan, teával, reggel, kellemesen, a magam csöndjében. Hiányzó dolgok elõkerültek, újabb elválások elõtérben. Nagy-nagy csönd a fejemben.
Kedden a melltartómat vettem fel kifordítva (?!), szerdán a félpár zoknimat, ma még nem tudok semmirõl, de az agyam lassú kifordulásban van... A bugyikat már nem is számolom.
Általános fáradtság, antiszocialitás, tömegben való elbújás, telített tüdõ és ismét használt bérlet. Hosszantartó figyelmetlenség, igények kielégítetlensége és visszavonhatatlan tétlenség, talán most egy újabb vég. Na most akkor ezt is meg kellene gyászolnom!? Nincs…
A Himaláján élnek a jetik és amikor dolgukat végzik, az ürülék megfagy, így nem tud lebomlani, mivel a hegy teli van a jeti kakival, így fel kell melegíteni a légkört, hogy a kaki ki tudjon olvadni és ezáltal elkezdõdhessen a bomlási folyamat...Ökológiai (jeti)lábnyom.
Azért vicces a húsvéti csokinyuszi augusztusi fogyasztása. Módszeresen fogom leharapni a fülét. A vásárból pedig igazi ritka könyvkinccsel tértem meg olcsón. A füstszag meg örökre kísérteni fog...