Haldokolnak a csillagok a körmömön...

Összeszenvedem az egész netet egy hülye szám miatt...

Köszönöm, hogy a blogol társadalom egy meglehetõsen súlyos és különc tagja lehetek.

HA ez szól, akkor mindig olyan kicsinek érzem magam, a lelkem ilyenkor magzatpózba szorul és érzi, hogy valóban nem lehetek ember, az a pár alapérzelem, amire képes vagyok, dübörög azon az anyaméhnyi lélekhelyen, felerõsödik és lassan-lassan próbál eluralkodni rajtam, és igen,…

De azért legalább vettem ma 2 db derékmelegítõt occón, nekem és Édsemnek. Vásárlás kiegyensúlyoza a 3 órás alvásomat.

Szanaszét röhögött rajtam szobám új lakója a rugós testû ló-szamár-zebra, amikor ma reggel hosszú éjszaka után elõször a nóném hívásaim királya csörgetett hét körül, majd kilenckor a szomszéd elkezdte a fürdõszobáját felújjítani. Én persze bosszúból beöntöttem…

Nem sok mondanivalóm van. Süt a nap...végre. Elmegyek bavásárolni, majd túrósfánkba csapok, aztán meló, holnap pedig gép elõtt punnyadás. 

Most van igazi õsz, esernyõ alatt elázós záporok, mik már inkább félviharok, forró teát iszogatós hangulat, függõfolyósóról falevélhullást felülrõl nézõs boldog pillanat. Minden változik, dolgok elmúlnak fájdalom nélkül, mély nyomot hagyva, de már megkönyebbítve az…