Lassan megy, nagyon lassan, lassan én is ideges vagyok, pedig most nyugszom meg lassan. Lassan elrendezek dolgokat, embereket. Lassan megértik, hogy bennem lassan minden elmúlt és lassan jóvátehetetlen károkat szenvedtem, szenvedtek. Lassan kapcsolatok alakulnak át, szerelmekbõl, tûzbõl…

Ma nem én voltam a vámpír, hanem engem vámpirultak meg és egyébiránt kettesben töltöttem egy órát a tanárral.

Volt valamilyen kedvem, de azt hiszem, hogy egyre komorabb lettem, nem tudom, hogy jó ez így. Órán kellett volna lennem, nem mentem, hogy rendben legyenek a tanulmányaim, félig jó, de a kedvem nem jobb. Talán gyilkolni kellene, az agyamat megölni. Éhes vagyok, csoki a szekrényben…

Egyszer 2 kredit már jóváhagyva még kell 2, de 8-at kértem, szóval ha 2 meg van, már kivesznek a listából és nekem jó lesz.

Kódátírás rendezõdött, már csak a kreditátvitelre kell várni. Akkor most ismét légyszi szuperhíró, hogy legyen meg végre a dolog.

Hát, nem mentem be így a mai óráim 2/3-ára, de majd az estire! Most pedig letöltés és várakozás, hogy a következõ kattintások is sikerüljenek.

Már nem vagyok, dühös a két kurzusért. Amelyik nem látszott, a múlt heti lekérdezés miatt már látszik, a másikat átvezették, viszont kell kérnem két újabb kurzusátírást, ami a specképzésemrõl vitetek át, a kreditátvitel folyamatban. Rendes TO-s figyeli az eredményeket és…

Anime maraton, agy kiég, szellemeket lát mindenfelé. Fincsi hem and egsz. Talán elér egyszer még ma valahova is.