2 nyitott ablak, 2 vihar, 2-szer állok a párkányon, 1-szer kiemelnek, 2-szer az esõ csendesedik, 1 hosszú nyugalom

Szeretem a bevonatos, töltetlen fánkot.

Nappal volt már, mikor elaludtam, reggel volt még, mikor felébredtem. A kezemet magam alól húztam ki. Gondolatok köröztek a fejemben, az éjszaka maradványai. Minden ér megfeszülve kéklett a bõr alatt. Szememmel követtem nyomon az útjukat. Kézfelyemen a tû nyoma ismét kivehetõ,…

Csukd be a szemed és eltûnik elõled a világ, vagyis eltûnsz a világ elõl. Csukd be és nem létezek, becsukom és nem létezel, senki senki számárá, senki mindenki számára. Mert mindenki senki a számomra.

Egy kávézó terasza volt, hangulatos, félhomályos, kedves számomra. A kávémat nekem kellett felvinnem a teraszra egy széles biztonságos lépcsõn. Jól esett a korlát mellõl nézelõdni az apró szemû lámpafûzérekre. Majd indulni akartam, de a már csak egy vékony ívelt lépcsõsor…

Vágna, de nem akar, mert nem tudja mit mûveltek benn. Vissza kéne menni. Nem akarok. Update: Anyu: még most menj, késõbb már nem lehet ennyit se tenni.

Ma remélem több szerencsével.

Rossz az, hogy senki nem mondja, nem érezteti velem, hogy még maradnom kell és ne távozzak abba a boldog semmibe.

Mindhárom sebész szabadságon. Majd holnap.