Voltam nagyon nagyvárosban pénteken, majd szombaton gulyásfesztiválon, ahelyett, hogy itt lettem volna, de nem baj, mert holnap meg leszek a profnál.

Hófehérke erdejében kell ezentúl vécéznem.

A gugli lesz a szkájnet és én az elsõk között fogok csatlakozni hozzájuk...

Zöldkvízt is kitöltöttem és egy ökológiai lábnyom mérést is csináltam.

Nagyon nagy vagyok, elkaptam a témavezetõmet biciklizárás közben. Éljen a szakdolgozatírás. Még mindig nagy.

Szövegösszefüggésben Plutharkosz is úgy írt, ahogy én, itt-ott összfüggéstelenül, azaz csak annak az, aki nem õ. 

Csak jó hajnalban kelni, inni egy teát, egy kávét, átkelni a keresztezõdésen egy forgalomirányító rendõr fehér kesztyûmozgásaira és sípolására, hûvöst érezni és sokat ásítani.

Mert hát voltam pénteken mindenfelé és úgy lefárasztott, mint még mostanában semmi. Volt eredendõ bunkóság, meg a szemembe nem merni nézés. Viszont kiderült, hogy már a legelején én jöttem ki jól a dolgokból, mert a szégyenérzet befigyelt. A hétvége maradéke meg már nagyon…