Kiabáltam percekig, olyan ideges voltam, hogy eleredt a könnyem.

Tényleg igaz, hogy mindig azt a nõt bánják a pasik, akit nem tudtak lefektetni. A hegedûkészítõ is így járt velem. Hihetetlen jót szilvesztereztünk együtt, de nem tudott megfektetni. Tetszett nagyon és nem akartam csak egy éjszakát tõle. Nem is lett így semmi az egészbõl, fõleg…

nahát. elszólta magát, de én úgy tettem mintha nem is hallottam volna. pedig én is. szóval ezt nem mondjuk ám ki. :D

Ikont várom éppen. Mára ígérte magát. 

Nahát, nahát. Szóval az van, hogy éppen hallom, hogy kollégát osztják, hogy nem jó helyre rakja a kapcsolati számot, amit egyébként totál mindegy hova tesz csak legyen rajta. Jó hát gyorsan adott munkámban javítom. Persze látom én llégán hogy nem bírja ki és beoszt fõnek, hogy…

úgy néz ki nyugi lesz a héten, nincs fapina. É meg éppen nem bizonyítok ugyanis nincs mibõl és úgysem mondaná meg senki neki, hogy igenis jó vagyok. Igenis. Ezzel sem jutok messzire, marad örök rossz akaróm fapina. Ikonnak hoztam eg doboz sütit, én meg kenyérsütésen töröm a…

Végül csak azért nem ettem meg a szezámos szeletet, mert a zacskóba mászó és a mézes részere ragadó néhány hangya közül volt, amelyik még élt. Csak nem oltok ki egy szegény hangya életet, pedig a távol-keletiek finom csemegének tartják. Így sajnos ma sem volt szerencsém ezt…