voltunk hetyegni a városban. kaptam fagyit édestölcsérben, majd csak órkat ültünk a padon a parti sétányon. elvoltunk. lassan indult meg a beszélgetés fonala. volt szó komolyabb és kevésbé komolyabb dolgokról. fáradtak vagyunk, de együtt. azt hiszem nehéz idõket élünk…

nem érzem jól magam most így ebben a múltkori óta. ideges. én meg rákérdeztem, mert csa egyszerûen nem értem, hogy lehet valamihez ennyire negatívan hozzáállni és a felelõsséget másra hárítani. mindezek után felemelte a hagnját, hogy ne idegesítsem. nem teszem, de akkor inkáb…