jó ideje vártam ezt a kérést Ikontól, nem voltam benne biztos, hogy valaha is kimondja, de jobban féltem attól hogy nélkülem tenné meg mint velem, de mostmár nem félek tudom biztosan, hogy együtt megtehetjük, mert velem képzeli el a jövõjét.

jó ideje haldoklik már ez a blogolás dolog. gondolataim most is megvannak, csak valahogy felemésztõdnek a pillanatokban. a mindennapok meg annyira mindennapok, hogy abban meg én tûnök el.

lassan már csak tudom, hogy baj van, ha nem veszi fel a telefont, csak nem tudom, hogy egyik napról a másikra hogy dõlhet így össze a világ. bár tudnám mit tegyek, hogy jobb legyen neki. egyrészt kell valami sürgõs ötlet a kedvének a javítására és kell egy ötlet, ami picit rendbe…

újabb indiána dzsonsz kalandban volt részem, pedig ténleg csak egy nem is oly messze lévõ kisvárost szerettem volna megközelíteni, a kaland okozója egy illegális öngyilkos volt ki éppen a vonatot szemelte ki, mint gyilkos fegyver.hétezdésnek pedig ott volt a hajnalban a…

nem hittem a szememnek, szemben a keresztezõdésben Ikon állt, mosolygott és én csak csodálkoztam, visszasétáltam az árnyékba és megvártam. monddtam neki, hogy egy 5 perc múlva hívtam volna õt, hogy jöjjön át jeges teát iszogatni. jön majd valamelyik nap. boldogan a hirtelen…