csak a szombat vasárnap miatt jöttem le. de már megyek is. majd kedden. és szerdán szembenézek az életemmel. kezdem elõlrõl megint.

még duzzogok, de olyan szinten, hogy a hajamat sem mostam meg és a körmömet sem festettem ki. közben szedem az antibiotikumot, amitõl javarészt csak alszom. de hogy ne legyen annyira kaja, gyógyszer szagú a napom elballagtam a kozmetikushoz egy kis csajos szemöldökkezelésre, hátha jót…

fájt a torkom és ez a hét már sok volt eddig, szóval mikor megláttam a levelet, csak felálltam és beteget jelentettem. keddig antibiotikum kúra, utána meg meglátom, hogy egyáltalán mi lesz. 

kicsit még mindig bennem van a para a szombati félálomban történt beszélgetésün után. mivel lényegében alig volam már tudatomnál felszínre került a tudatalattim és csupa meztelen õszinteséggel mondtam el az érzéseim iránta. meglepõdött rajta nagyon, gondolom tudta de nem volt…

a reggeli pánikrohamom elmúlt mire beértem munkába, de most hogy itthon vagyok megint kezdõdik, erõsödik. a munkával kacsolatos mindig. mikor indultam haza, a megállóban összefutottam az egyik volt munkatársammal, megkakukkoztam, megijedt. nembántam, hiszen azon a munkahelyen õ is azok…

elfutott a hétvége, elfogyott a kéksüti, vegyes érzéseim vannak. teli vagyok aggodalommal, nyugalommal és még valamivel, amit nem tudok meghatározni. nem jött jól mára ez a túlóra, megkavar és felkavar. már csak másfél hét a tavaszig, de õrülnék neki, ha már bõven benne…