Szeress, majd nyugodtan nem figyelek oda.

Nyugodtan majd nem szeretek, odafigyelek.

Figyelj nyugodtan, majd nem szeretek oda.

Szeress nyugodtan, majd nem figyelek oda. 

Néha azt érzem, hogy nem kellene néhány dologról beszélnem, ahogy régen sem tettem és nem is volt baj, csak jól elzártam és elfelejtettem. Ha beszélek, megemlítem, eluralkodik rajtam és felborít mindent, persze azután nem merem hibáztatni a partnert, pedig akarom és még úgy is…

Visszhangoznak a fejemben a kimondott szavak, szavak, mint hagszer, csodálatos, egyre jobban, újra, pár hónap. És ez csak a rólam, én pedig önzök, nem válaszolok, magamra gondolok. A szavak elhitetik magukat - pillanatnyi hazugságok - nem hiszek, nem hiszem. Eltörténtek.

Te a bázis, én a multipiklátor egyenlõ kínálat, lehetõség, beteljesülés.

Pontosan egy éve döntöttem el egy olyan napon, hogy új helye lesz a gondolataimnak, amikor már taljesen magam alatt voltam, minden megváltozott, rosszabb lett, az-az ember, akivel egymást választottuk végleg eltávozott az életembõl és én elengedtem, habár tudtam és ma…

Általában nem érzem magam sehogy, nincs hangulat, nincs érzés, nincs semmi. Talán ez a legrosszabb az egészben. És ha végül jön valami az csak igazán ritkán pozitív. Szóval jobbára rossz minden, ahogy azt az alapvetõ pesszimizmusom is hírdeti. Aztán végül történik valami, ami…

Valami csak felkeltett ma reggel is, suttogta a fülembe, mikor már a következõ buszt latolgattam, hogy ezt is végig élem. ÉS jobb híjján tetszett, jobb híjján elégedett vagyok és nem félek annyira, mint tettem, csak szeretném jól csinálni, kellõ odafigyeléssel. Majd rájöttem…