Sokat gondolkoztam mostanában azon, hogy ideje lesz felszámolni ezt a kapcsolatot, hiszen a barátság nem megy, a szerelem meg nem egyidejû. Most megtettem. Bár azért jó volt belegondolni, hogy mennyi férfi vesz körül mostanában és próbálkozik, bár egyik sem az, akit én  szeretnék látni az oldalamon. Akit szeretnék, az engem nem szeretne és innen az van, hogy jönnie kell egy újabbnak, aki elvarázsol és kiléptet. De hol keressen ilyet az egyszerû lány. Nem tudok pár nélkül normálisan létezni, habár nem vagyok normális.

Kicsit unalmasak a hétköznapjaim, habár nem azok, mert történnek az események, de nekem ezek most olyan átlagosak. Egyik hívás a másik után, egyik férfi majd a másik és mégis. Újra vágyom. Valahogy visszavágyom az idõt, mikor hétköznap esténként valamelyik klubban töltöttem az idõm és kénytelen kelletlen újabb ember vált ismerõssé, hogy a következõ partin már meghitten köszönhessek neki, habár a nevét már úgyis elfelejtettem addigra. Nem vagyok öreg, de már nem kívánkozom ehhez. Kell egy új tér.