| Lassú, kellemes ütem retteg a fejemben. Sikítani próbálok, de a sok szövet nem engedi. Fekete kötött kendõk a kezemen, a fejemen. Nem hallatszok, elhalkulok. Tükörfényes rettegés lesz úrrá rajtam a sötétségben. Kinyitom a szemem. Csak önmagam az. Én vagyok, megesett. A kötések nem engednek magamon kívül, hogy túlélhessek. | A fejem retteg a kellemes ütemben, sikítva próbálok. A szöveteket elengedem, a kezem a fekete kendõkön a fejemen. Hallom, elhalkulok. Tükörfények rettegnek rajtam, a sötétségben.Kinyitom a szemed. Csak önmagam vagyok. Az vagyok. Elestem. Nem engedek a kötéseken, hogy túlélhessek. |
| | |
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.