Túléletem az egyik szervezést. De kár volt. Az a ciki, hogy én legalább próbálkozom annak ellenére, hogy semmi kedvem még egy kapcsolat áldozatává válni. No meg nagyon nehéz olyan embert összeszedni, aki azonos szinten van velem. Na most srác bármennyire aranyos is és kedves is, no és persze szerény, csak elkottyantott egy-két olyan dolgot, amit az átlag halandó 25 éves kora elõtt nem ér el (saját lakás, autó). Neki ez gyerekjáték volt foglalkozása és családi hátterre révén. Na most, én már csak elvbõl sem kezdek olyan emberrel, aki abban az idõpontban éppenhogy meglehetõsen tehetõsebb nálam. (lelkiismeretfurdalás és társai) Szóval találka végén nagy hirtelenséggel szakadt le a mosoly az arcomról és konstatáltam, hogy még egy besült randi. Szal elég elkeserítõek a kilátásaim, de legalább nem adtam fel. Bár tudnám egyszerûen csak úgy venni a dolgokat, hogy nem kell az ember mellé egy másik. Na ezen még javítunk.

Merõ rosszkedvem miatti szomorúságból éjfélkor még beestem a boltba és feltankoltam egy adag kenyérrell és rákrúddal. Neki is álltam hazaérve bánatzabálást tartani. Siralmas látvány lehettem nagy adag kajahalomban az éjjel kellõs közepén. Csak az alkohol hiányzott az elviseléshez. Reggel pedig bosszúból az elsõ, azaz 6 órási busszal hazaszaladtam szeretõ családom karjaiba. Nesze neked nagyvilág alapon.