Kapok bátyótól képeket a halott apánkról.

A semmibe nem lellek.A semmibe nem megyek.A semmibe elhagylak,hogy a mindenségben megtaláljalak.

Belefeledkeztem. Leültem a gép lé. Indítottam egy kissé ütõsebb muzsikát, hogy ébren maradjak. Elkezdtem képeket nézegetni. A fejem teljesen kiürült és belefeledkeztem a semmibe.

Ideges vagyok, beletúrok a fiókba. Papírok, alufóliadarabok repülnek szerteszét. Színek kígyóznak a szemem elõtt. Kétségbe esetten keresem a gyöngyöket. Rátalálok a dobozra. Lepattintom a tetejét. A vatta kihullik, de alatta már semmi sincsen. Elhajítom. A szoba másik pontjába…

Nagyjából három hete elosztottuk a szülõket bátyámmal magunk között. Beszélgettünk, hogy miért is akarja megtartani az alsó épületet a házában. Elképzelte, hogy valamely õst bepakolja majd oda és így lesz rá figyelve és gondoskodva róla. Mondtam, hogy én is valami hasonlón…

Na akkor most mi van már megint?