Legalább a szeme csukva volt. Persze, hogy nem volt nyitva. Hogy is lehetett volna. Ha látná a tetteim. Magára ismerne. Miatta lettem, aki vagyok. Egoista, depressziós humanoid. Talán szenvedett, talán nem. Dobozban van már. Csontpor lett és biztosan nem kel fel többé. Szívem szerint vigye a szél. Kötelesség szerint földben a helye a régiek mellett. Talán odaát õ is jobb már. Talán megnyugodott és nem folytat idegbeteg harcot az élettel. Elment és nem jön vissza. Elment és nem hiányzik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.