Kérlek mindenható, sors, istenség, teremtõ, végzet, segíts nekem. Idegesít, hogy már nincs idõm, hogy félnem kell az újabb köröktõl menetektõl, hogy megint nemkívánatos vagyok, hogy félreértéseknek alapot lehet adni, és ebbõl folyamatos terror születik. Mond meg nekem, miért van ez? A nõk ha harcolnak aljasak, azokat a pontokat keresik, amelyek a legbántóbbak és ezt mind hátulról, lesbõl, fájdalmasan. Férfiként mûködöm ilyen szempontból így sosem bántanék senkit, ahogy most velem teszik. Nem értem, hogy miért érdemeltem, hogy a sértettség miér nagyobb úr a józan észnél, hogy miért kell megkeseríteni azt a kicsit amíg vagyok, hiszen senkinek nem vagyok útban. Nem keresem az alkalmat, nem kérem a megoldást, nem visszakozom. Felvállalom, hiszen bûnos vagyok. Visszafordíthatatlan sérelmeket szenvedek, ismét még egy megnyomorításon esek át, amputálják a lelkem, értelmem egy darabját. Úgy érzem, hogy zöld hétfejû sárkány szált a fejemre és minden fejével tép egyet belõlem. Legyél vezetõmés könnyíts terheimen.

Meghunyászkodom. Hát bocsánat, csak mostmár hagy legyen nyugalmam.