halott állatokkal álmodom
nem tudom eldönteni, hogy mit, kit akarok, de a legszomorúbb benne, hogy senki iránt nem érzek semmit, elzártam az érzelmeim egy üvegbe
csináltam cv képet
nem tudom elviselni a hisztit, fõleg nem pasitól
rakott karfiol lesz az ebéd
a detki karamellás keksz a világon a legjobb dolog
egyedül tervezem az életem
hiányzik valaki mellõlem, tudom is, hogy ki/kik, de nem érzek semmit
kérem a megérzéseim - saját akaratomból nem érzek
korán kelek, mert felébredek
írom a doktori disszertációm
elmebeteg, pszichopata, õrült vagyok
pata, patak, patakok, paták, peták, lópata
nem eszem szarvasmarhát és jóformén páros és páratlanul újjú patást sem
szeretem a magnóliát, szilvát, zöld és fehérteát, csokit ritkán
úgyis tudok mindent elõre, csak nincs türelmem kivárni
dolgozni kellene
nem szeretem az örökségem
aggódom
ördögûzés és inkvizíció
pohár fenekén a megmaradt gintonic és egy papírgalacsin a háborúból
erõltetett mosolyok, erkélyrõl szabadesés
igenis így lesz, én a felszabadultság
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.