Mindent és mindenkit utálok napjaim vannak, leginkább az engem ért támadások és a nem a legjobban sikerült péntek este miatt. A lényeg, hogy nem kelett volna rábeszélni engem a maradásra és nem kellett volna maradnom. Talán ebbõl patikalátogatási változások fakadnak majd. Morcos vagyok az értéktelenségem, értékeletenségem miatt, mindezáltal jóval kevesebbnek és hisztisebbnek érzem magam, mint valójában, mint a napok mutatják. És megnyílik felettem a következõ szint, amire már nagyon vártam. Életpontjaim alacsonyak, a piros mezõben villognak, érzelmi szintem magas, az utolsó nagy csata fullra töltötte, fegyvereim elfogytak, sürgõs újratöltést igényelnek, nincs lehetõségem kiugrani egy pillanatra sem a játéból, hogy vásároljak. Nehéz kezdete ez az utolsó pályának, nehéz lesz eljutni a fõ ellenségig, talán le sem bírom gyõzni majd. Fel kell használnom a csapattársaim energiáit a gyõzelemhez, de vajon van nekik és hol tartanak egyáltalán a játékban? Megoldható a közös harc vagy ez csak az én egyedüli játékom?