Nem olvasott detektívtörténeteket, nem volt jellemzõ, szinte egyáltalán nem. De az a könyv. Mintha már olvasta volna, minden egyes szavát ismerte, a történetet betéve tudta. Nem ismerte, nem olvasta még azelõtt, mégis az érzés, hogy már ezerszer is úgy tört rá, pedig ott volt az elsõ olvasat nagy élménye is.Lenyûgözte a köny, el-elkalandozott az értelmezésben, a folyamatos teória gyártásban, úgy kellett visszaerõltetni a koncentrációt a lapokra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.