Néhány dolog olyan idegen lett számomra. Csak mosolygom magamon, hogy valóban ahhoz/azokhoz ragaszkodtam. Ránézek egy ilyan dologra és csak viccesnek érzem, fõleg, hogy némelyik mennyire fontos volt számomra. Azt hiszem ez tükrözi leginkább azt, hogy mennyire megváltoztam, átértékelõdtem, korszakot zártam, újjat nyitottam, megújultam, kifordultam. Éveken át mondogattam, hogy ez fog történni, és amíg mondogattam, észre sem vettem, de valóban megtörtént. Betegebb és boldogabb vagyok. De a gúnyt nem bírom eltûntetni, alattomosan kitör a világba, irányíthatatlanul tükrözve gondolataim egy-egy gyújtópontyát és rá kellett jönnöm olykor azt, hogy mennyire lenézek tulajdonságokat, dolgokat, tetteket, legritkábban embereket. Szeretném hinni, hogy nem vagyok ilyen. Csak az hülye értékrendem, ami miatt a lenézés gúnyban tüntet a hülyeség ellen.