Talán csak a túl sok ugyanolyan ígérettel van a gond. Igen, persze találkozunk, aztán mégse, utólag kiderülve. Majd magyarázkodás, aztán már az se. Soha nem szólok semmit a magyarázkdásra, általában nem érdekel, utólag nem érdekel. Az a jó, amikor tudja, hogy nem segít a magyarázkodással és inkább a megoldással foglalkozik. Én mégis sírok, mert ugyan nem baj, vannak fontosabb dolgok, mint én, mégis sírok, mert vannak fontosabb dolgok. Csak elfáradok a nagy türelemben, bár tudom, hogy ezzel tehetek a legjobbat. Közben félek valahol elveszek, de a színeim ittmaradnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.