hiányzik. kezdem fölöslegesnek érezni az ittlétemet, mennék a városból, mennék az országból, de õt nem hagynám itt, ideköt. jobban ideláncol, mint gondolná. évek alatt jött az elhatározás, hogy menni kell és most mikor megérett már nem tudok, kicsit börtönbe zárva érzem magam, fõleg mikor nincs is velem mégis itt vagyok. de most csak hazamennék anyuhoz. ott mindig jó gondolatok születnek. rendbe rakódnak a dolgok. nem tudom, hogy hogy viselné, ha mennék, csak egy másik városba és nem örökké csak egy kicsit hosszabb idõre. nem tudom, én hogy viselném, hogy nincs ott velem.