tegnap szép idõ volt. egész nap ködös, egy kicsit párás és mégsem hideg. afféle sétáló idõ. szeretem, kellemes a parton lõdörögni olyankor és egy forrócsokira vágyni. olyan napok jutnak eszembe, amikor szintén ilyen volt az idõ, az érzések, amik akkor keringtek bennem, mint azon az esernyõs õszi napon, amikor barátokhoz igyekeztem végtelen szomorúan, vagy amikor örömmámorban az újdonságok miatt csa ültünk a padon és nem tudtunk betelni a másikkal a csodálkozástól, a ráeszméléstõl vagy csak amikor megérkeztem a kávégõz fölé meghitt beszélgetésbe elegyedve, mind fontos pillanat, sorsfordító gondolat. szeretem a tegnapot.