miért is ne, csak úgyvéletlenül kicsúszott a számon, mert hát kikérte magának, hogy õ nem olyan mint a többi, de így be kellett látnia hogy mégis. végülis afféle mégsem balhé volt. nekem nem fér a fejembe és õt is idegesíti, nem tud ellene mit tenni, illetve nem akar vagy nem látja hogyan tudna. ez meg engem még jobban zavar. de õt meg hát az zavarja, hogy így mással foglalom el magam. és még el is mesélem. szóval csak folytak a könnyeim, nem azért mert megbántott, hanem mert fáj hogy nem halad a dolog semmerre. de biztosan érzi, és mégis pozitív kicsengése van a dolognak, mert csak ezekbõl tudom, hogy õ is engem. de azt még mindig nem tudum, hogy lesz e ebbõl valaha közös nevezõ.