Ma pozitív, tegnapi csak fekvés mára irányozva, napon, homokban, sokáig, fülemet bedugva, gondolatokba borulva. Takarítok tegnap óta, kész a szoba egy negyede és még hátra a maradék, tényleg gond lehet, hisz valóban meg is csinálom, nem csak halasztgatom és csak a padlót mosom fel,…

Most viszont nem hiszek, így a haragomat másokon töltöm le.

Rettenetesen össze vagyok zavarodva. Bár nem gondolkodok a dolgokon, hiszen tudom, minden magától helyre fog állni bennem. Vihar volt az éjszaka, elkapott az esõ is hazafelé, nem bántam, csak csöpögött még. Nyitott ablaknál aludtam, kiszellõztem. Reggelre könnyebbé váltak a dolgok,…

Úgy néz ki újra együtt Ikonnal. Most óvatosan sodródom az árral, csak el ne vigyen, mert rossz vége lesz. Másrészt a megérzéseim eddig jónak bizonyultak vele kapcsolatosan és most azt érzem, hogy ez igazán jó lehet. Új-régi érzés van születõben. Lekopogom.

Mikor indítottam ezt a blogot, menekülni akartam attõl, ami velem történt, attõl, amit folyamatosan posztoltam, attól ami megrengette a ilágomat. NEm akartam szembenéni azzal, hogy hogy válhatott valami nagyszerû dolog semmivé. Mindig tudtam, sejtettem hol jár és mit csinál, mikor van…

Félig megtartott ígéret = fél csalódás benne.