asszem tényleg baj van, nem tudom, hogy a zh-kra fogható-e és arra a sok idegességre, amin keresztül megy. azt hiszem nem is kíván. nem jön, nem kíán, nincs szex, még csak nem is olvassa a leveleimet, asszem csak nem akarom, hogy így legyen. de legalább már nem csak sejtéssel állok…

úgy ébredtem hogy nem érzek semmit. arra árok, hgy mikor írja, hogy nem jön vagy egyszerûen csak nem jön. talán ez lenne az egyszerûbb út. ha rá gondolok ár nem tudom mit érzek. kiüresedettnek érzem a helyet és méreggel feltöltve a helyét, kihasználtna érzem magam és…

azt hiszem velem van a baj, valami bennem törött el és nem tudom, hogy akarom-e helyrehozni.

igen, megértettem. most megyek és elgondolkodom magamon.

éppen, alig több, mint egy hét van az amortizációs napomig. nagyon kiváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz, gondolnak-e rám és hogy ki gondol rám. gondolom el lesz felejtve és nem lesznek köszöntések amiket bezsebeljek, mert csak és kizárólag és egyébként sem hirdetem közösségi…

forró fürdõ, karbatartás, semmittevõs nap és már a kedvem is sokkal jobb. bár azért még mindig úgy gondolom a dolgokat ahogy. most tényleg elfogyott a türelmem és ilenkor hajlamos vagyok feladni, mindazt, amit szeretek, de tényleg az én kitartásomon múlik.ragad ez a hülye y.…

kérlek légy türelmes. lófaszt a seggedbe a türelmemmel.

oda minden türelem, minden oda. semmi reakció senki részérõl. minek van telefon mine van ímél és mi a faszért van kibaszott özösségi oldal. állítólag csütörtök a hét legszarabb napja és igen az. kibaszott telefon. semmi nem mûködik és egyébként is kezd annyira elegem lenni…

kezd a türelmem elszállni. anyu biztat, hogy nem én vagyok a hülye és próbál a csakazért is énemre hatni, hogy ha már oktatni nem tudna leglább én mutassam meg annak a buta libának, hogy de igenis tudok, én legalább a többi birka közül tudok valamit. nehezen szívom fel magam. Ikon…

hát most nagyon szeretnék egy saját lakást. jobban mint eddig valaha.