oda minden türelem, minden oda. semmi reakció senki részérõl. minek van telefon mine van ímél és mi a faszért van kibaszott özösségi oldal. állítólag csütörtök a hét legszarabb napja és igen az. kibaszott telefon. semmi nem mûködik és egyébként is kezd annyira elegem lenni ebbõl a kurva helyhezkötöttségbõl az idétlen szerelem miatt. annyira igaza volt az elején amikor azt mondta hogy a legrosszabb valaki más miatt aggódni. nem aggódom, de elegem abbõl, hogy mi a faszért törõdöm vele. csak magammal kellene és mindent leszarni nagyívbõl. könnyen menne minden. ott vagyok ahol akarok. jól esne az a kibaszott pohár bor, amit senki nem akar velem meginni. most vajon mit csinálhattam megint. vagy elég volt a pusztalétezésem. kibaszott csütörtök. annyira elegem van, hogy folyik a könny a szemembõl. nem akartam a mérgemet olyanon kitölteni aki nem érdemli meg, el kellett utasítani és valószínûleg ezzel bántottam meg. kedvelem az új lakótársaimat. jó arcok. én meg egy nagy tapló vagyok. nem hibáztatok mást azért mert eleve szar a kedvem és kibaszottul nem úgy mennek a dolgaim ahogy azt szeretném. és tényleg csak az húzott fel, hogy kurvára nem tud a kommunikáció mûködni. és seni meg nem kérdi tõlem, hogy mi a baj. de nekem meg figyelnem kell innentõl, hogy csak meg se neszeljék, hogy baj va, ha már abszolút mindegy is hogy velem mi van. de mostantól én se leszek mások válla, amin el lehet panaszkodni, hogy de szar hogy nincs pasim/nõm vagy van pasim/nõm. szar a suli/munka, mert õ bunkó volt az meg csak simán hülye és egyébként is. elég, elég, nagyon elég. kell az a rohadt egyedüllét, messze valami meleg helyen sok zöldel, amit még tüzelni sem szégyelek és a füstjében kábulok egész nap, éjszaka meg delíriumos álomban gyilkolom a civilizációt. sok kókusz kell, meg néhán hávái ing. csak én egyedül, benn abban a hülye fejemben, mert semmi nincs rendben benne. fenébe a célokkal, a tervekkel. megpusztulni egymagam.