álmodtam egy gyönyörû csoki babáról. az enyémvolt. kb fél és egy év között lehetett valahol. már totyogós, de az afféle akit még tartani kell, különben lehuppan. talán Ikon kezében volt, mert az õ fia volt. gyorsan tette le, mert sietett, de õ már úgy gondolta, hogy megáll egyedül is a lábán, de a baba csak összergyott arccal elõre. haragudtam Ikonra emiatt, sikerült a babát a teljes esés elõtt felkapnom. és csak úgy forgattam a pici törékeny mégis mozgatni való testét. jól esõ érzés volt. az arca már nem rámlik, mint az álmaim férfijának sem, aki pedig kapucsínó volt. kellemes volt ez az álom, de ettõl még mindig nem gondolom meg magam utódok kérdésében.