feszült volt a péntek este. nehezen oldódott. nehezen oldódtam. animciós filmbe aludtunk bele. amikor elhelyezett kényelmes alvós pozícióba, már nem tudott visszapilledni, megölelt. sötétben éreztem, ahogy arca felém néz, átmozgatott és már nem tudom melyikünk kezdte a mindent összefoglaló, érzelmektõl túlfûtött csókot. szerelmeskedtünk és a feszültség feloldódott. pihenten ébredtünk, az elmúlt hetek kálváriájából már csak a szomorú valóság maradt, a lehetetlennel való küzdelem, az idõ amely semmire nem elég, a lehetõségek amelyek nem rajtun múltak, mert mi most mertünk lépni, mégis kudarcba fulladt a próbálkozás.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.