ramaty egy nap van ma. még jó, hogy sok teát iszom. elpakoltam a tegnapi káosz után a konyhában, csináltam egy teát, most meg már itt vagyok. próbálok csendben maradni, Ikon még alszik. teljesen átizzadta a pólóját, mondta, hogy elkapott valami nyavaját, remélem nem küldi padlóra. holnap vissza kell menni dolgozni, semmi kedvem hozzá, szembe kell néznem egy csomó hülyeséggel és legfõképpen b mentor céges bulis viselkedésévél és hogy túl sokat hagytam neki, de legalább kapott két pofont tõlem. sajnálom, hogy megváltozik a viszonyom, mert õt értéeltem is valamire a cégnél, de ez a szituáció kihozta, hogy semmivel sem jobb, mint a többi. nem érzem már magamban azt a fáradtságot, amivel elmentem szabira, de nem is érzem, hogy felkészültem volna arra, hogy visszamenjek, legalábbis nem ide. most valahogy semmi sem felel meg nekem, valamilyen itthonról végezhetõ munkát szeretnék heti egy-két nap irdai bentléttel. erre mondjuk nincs esély, hamarabb egy másik munkahely. volna most lehetõségem visszamenni az elõzõ helyre, de nem vagyok biztos benne, hogy elõre vagy visszalépés lenne-e ez számomra. mindegy is, a pizza remekül sikerült, csak a sütõnek köszönhet, hogy még mindig nem az én elvárásaimnak megfelelõ állagú lett a tészta, de már majdnem megvan. a recepten sem kell változtatni, csak egy pöpec villanysütõ kellene. Ikon puffadásig tömte magát, én meg most ettem meg az utolsó szeletet. takarítás javát is megcsináltam, már csak a polc van hátra és valóban kész vagyok. kellemesebb is itt a légkör. egy csomó apró holmitól meg akarok szabadulni, a döntés alapja az lesz, hogy az elmúlt egy évben használtam-e, eltekintek a szentimentális értékétõl mindennek. épp itt az ideje. változást érzek és nemcsak magamban. de már másként szeretném a dolgokat, nem tudom, hogyan, de nem így ahogy most vannak.