mivel felvettek a másik céghez lényegében, sokkal könnyebben dolgoztam már ma. reggel láttam egy nõt, hagyományos férfi biciklin, amin magas gyerekülés volt szoknyában biciklizni. hogy ült egyrészt fel a biciklire, másrészt, hogy csinálta meg annélül, hogy villantott volna?
sokat gondolkoztam azon, hogy Z -t elhívjam-e egy utolsó munkahelyi kávéra és elmeseéljem-e neki a továbblépésemet, de rájöttem, hogy mivel rajta is továbbléptem ez a gondolat már egyáltalán nem is helyénvaló. lényegében semmi köze hozzá, pláne miután úgy végigtaposott rajtam, egyszereûen csak nem tudok a barátja lenni, csak nem tudom azt, hogy a barátom legyen. nem megy, mert nem teszi meg a lépést hozzá, csak sajnálozik ez ügyben és arról beszél, hogy mit kellene tennie ebben az ügyben és, hogy nem rajtam áll, mert nem, de valahol érzem, hogy õt meg bántja, hogy feladtam õt, ami nem igaz, csak nem tehetem meg azt a lépést, amit vár tõlem, mert, hogy rendbe tudjam tenni a saját életem bezárkóztam, be kellett, hogy zárkózzam, mert a jószándékomat eladtam, kizsákmányoltak és olvashatóan a padlón voltam. most felépültem egy nyugodt, derüs, idióta énbe, de ha kinyitom elveszek. magamat védem vele szemben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.