Rózsacsokor volt papírrudakból. Az erkélyen álltunk, a törvény miatt sem dohányoztunk. Mosolyogtunk. Darabosan emlékezünk. LEnéztem a mélybe. Nem volt ott semmi. Fent sem volt semmi. Elszálltak a gömbök, elengedtük a világot.

Egyszerû, könnyed, elfeledhetetlen, szenvedés, várakozás, izgatottság, boldogság, szomorúság, vágy, láz, elfeledett, menthetetlen, butaság, beteljesülés, visszafogottság, sorban állás, elõzékenység, irigység, aggodalom, bosszúság, bosszú, szórakozottság, hiteles,…

Kezdem azt érezni, hogy mostanában mindenki próbál valamilyen érzelmet kicsalni belõlem. És igen érzem is, hogy idõnként kellene valamit érzeni, jót vagy kevésbé jót, csak valahogy nem megy. Látom, hogy kijelentéseknek dühíteniük kellene, másoktól meg talán jó kedvem kellene…

Nagyító vagyok?

Most persze nincs tavasz. Minek?Teljesen fölösleges elhinnem, hogy ismét hajló szárazvirág lehetek az év elsõ majdnem meleg napsütésében, hátha a szirmok hirtelen lángra perzselõdnek a légkör nagyítója alatt.És persze nagyító se(m), én meg még csak száraz sem vagyok. Hát…