Kinyílt elõttem az ajtó. Felmentem a lépcsõn, benéztem a fülkében ülõ õsz fazonra. Most rá van bízva azéletem. Leültem hátrébb, szemmeltartottam a fülkét. Egy keresztezõdésnél miközben a busz lassított a férfi kiszállt a fülkébõl, de a jármû ment tovább. Csodálkoztam és nem féltem. felötlött a kérdés, hogy hogy nem szabadult el a busz vezetõ nélkül. Váltott a lámpa, mentünk tovább, megálló. A sofõr leszállt. Elfogott a kétség, már nincs is a jármûvön, nem vezeti senki, meg fogunk halni. Mentünk tovább. Végállomás. Elõl szálltam le, hogy megbizonyosodjam. Egy fiatal srác ült ott. Leesett...cseréltek.