Ragaszkodom a mosolyomhoz, ahhoz, hogy jó kedvem legyen, hogy ez az idei tavasz más, új és jobb, mert most összetörne minden, ami van. Érzem, hogy az energiáim, az életerõm, én, vészesen alacsony szinten idõzik. A történések lopnak engem, de a hazugság által, hogy nem is olyan rossz, könnyebb, egyszerûbb, túlélhetõbb. HA nem látnak, nem mosolygok. Akkor most ki is hazudik igazán? Hazugság ez egyáltalán?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.