Hosszú reggelek, rövid éjszakák,
emlékezetemben újra motoszkálsz.
Kellesz, pedig lemondtam már,
várok rád, holott elhagytál.
Integet a mélység, visszahúz az álom,
el sem hiszem a hiányod.
Hosszú reggelek, rövid éjszakák,
emlékezetemben újra motoszkálsz.
Kellesz, pedig lemondtam már,
várok rád, holott elhagytál.
Integet a mélység, visszahúz az álom,
el sem hiszem a hiányod.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.