persze, nem beszéltünk, rohantam haza, hogy legalább a hangját elkapjam. üzenet vár, hogy akkor már ma sem? de csak csütörtök nyelvóra. hát miért olyan nehéz ezt megjegyezni, már 2. éve hogy ez a heti menetrend. nem hívott, én őt igen, nem vette fel, összekoccantunk. nekem fájt, hogy egész napot azzal vészeltem át, hogy tudtam majd este legalább vele beszélek és akkor még egy hogy vagyot sem kapok. elsírtam magam. hagyni akart, de tudtam megbánja. nem hagytam. ő sem, hibáztat, neki is rossz napja volt. csak nem tudom, nem érzem, hogy át fogja-e gondolni. nem akarok vele beszélni. most nem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.