Majdnem elütöttem és most meg felhívott, mondtam hát legyen. Csinált egy nagy adag forraltbort, amire már úgy vágytam, kidõltünk az ágyra, átöleltem, iszogattuk és beszélgettünk. Punnyadtunk. Jól esett. Elõkerült, hogy ismét segítsen, pedig nem is tudja, hogy mennyit jelent ez nekem, mennyire szeretem és mennyire jól esik, hogy törõdik velem, hogy barát. Az én barátom. Örök szerelmem. Nem tud tõlem megválni. És én kérdeztem, és jogos volt. Nem velem kezdi, de velem fejezi be...