Gondolatlanság...

 

de legalább megjelent a duft punk legújabb múzsikái, hát most annyira nem daftosak, persze, mert ahhoz az idétlen filmhez írták a muzsikát, amúgy viszont nagyon is hallgatható.

 

jahm és a hó és az advent valóban sokmindent elkendõz, jobbára az én haragomat is elmúlasztja, de annyira nem jobb tõle, csak hihetetlenül örülök neki és szeretek benne mászkálni mindenféle dolgokért, meg szeretek a szobába zárva forró italt kortyolgatva olvasni is, úgy hogy tudom senki nem jut be, mert az az én szentélyem, akármennyire is nézi az ajtót, ablakot. az én kicsi pár négyzetcentiméterem.

 

nem járok már sokat a könyvtárba sem, de délutáni patika egyre többet befigyel, púlttámasztós jóhangulatban, új emberekkel megismerkedni és végre nem úgy ismernek meg, ahogy eddig, csak úgy mint az-az õrült csaj, akivel...

 

változás. már tudom, hol a helye patikatulajnak is az életemben és akaratunk egyezik, a törzshelyet nem veszélyeztetjük, bármit csinálunk, csak ezzel a szem elõtt. és persze Micimackónak is meg van a helye, jobbára nincs, legalábbis nálam. végeztem, még egy ilyen barát nem kell, aki teljes mértékben számíthat rám, de én rá nem és ráadásul még élõsködik is az általam fontosnak tartott dolgok által kiváltott érzelmeimen.

 

viszont egy-két kolléga kezd felértékelõdni, pedig nõk. 

 

és egy csöppke szerencse is fakad néha a jobbára egyedül töltött napjaimban.

és mégsem mondanám, hogy jó a helyzet, csak más és nyugodtabb és ahogy Micimackónak is mondtam kitakarítom az életembõl azokat az elemeket, amelyek felborítanák a nyugalmam, akik kihasználnak. 

 

szeretem az adventi csillogást, én is különleges vagyok tõle.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

itt pedig az-az avatar vagyok, aki hiszi, hogy ezt valakinek meséli egy virtuális kávé mellett.