Nem is tudtam, hogy kihez forduljak. Csak mentem volna, de nem maradtam meg ott, ahova jutottam. Forgolódtam és csak arra gondoltam, hogy nem akarok a legfelsõbb szintre visszajutni, lentebb akarok kerülni, soha fel nem ébredni. És csak mentem, nem maradtam. Vágytam a napsütést, de a napon fuldokoltam a melegtõl. A vörös függöny felerõsíti a fulladtságot. Könyvet kerestem, ami a téves hívással kezdõdött. Kénytelen voltam maradni, a felszínre kijutni, a szinteket elhagyni és fázni a vibráló melegben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.