Jó volna megmaradni abban a világban, ami bennem él, amit én alkottam, ahol a csodák még a fizika törvényei közé tartoznak, már múlik, folyik ki az újjaim közül, a homokvár már összedõlt és légbuborék is szétroppan. Nem tudom elengedni a választásom, hogy ott volt a lehetõség és nem döntöttem jól, hagytam elillanni, ahogy mindig is teszem, mert buta vagyok, végtelenül buta. Nincs rá lehetõségem, és tán már nem is lesz. Hamis az egész, én pedig nem omlok bele a csodákba, ahová tartozom.