megint más idõszakot élünk meg. rettegtem az õsztõl. talán nem is alaptalanul. azon tûnõdtem, hogy ha iskolába jár és dolgozik is akkor mennyire fér bele neki más is. magamból indultam ki, nekem minden belefért. és most itt vagyok, dolgom millió. neki meg kellene a segítségem, félek, hogy nem fér bele az idõmbe. valami megint van. rosszat álmodtam, végülis nem rosszat, de nem jót. otthoni problémája volt és azon voltam, hogy elhozzam onnan, mert ez így nagyon nem jó. most persze parázom magam. próbáltam hívni, nem veszi fel. ilyenkor antiszoc napja van, csak kérdéses miért. nekem kellene az interakció, fontos lenne, jó lenne, de nem akarom hogy végül még rám is haragudjon, mikor más a gond. sírnék legszívesebben, mert nekem is rossz napom van és csak jó lenne picit beszélgetni. valakivel. ehelyett próbálom a sok mûszaki ismeretet a fejembe verni, elavult hálózatokról és teljesen modern fejleszzthetõ tömegkommunikációs eszközökrõl. régi bejegyzéseket olvastam egy másik blogban, egy olyanban, akit nem kedvelek, nem kedvel. mégis visszaolvasva kiderült õ is értelmes normális gondolatokkal született a földre és mielõtt elhagyta volna magát csinos is volt. nem volt vele kapcsolatban soha elõítéletem, csak úgy alakult a sorsun hogy a keresztezõdésben egymásnak mentünk. most valamilyen szintén ismét újra egy keresztezõdésbe értünk, csak õ nem tud róla. én türelmes vagyok. nem teszem tudtára. mert alááshat megint nekem. megint olyan erõs egy megérzésem, és ezt sem merem elmondani senkinek. egy ilyen volt csak eddig, afféle féltett remény volt. akkoriban zvel sokat beszélgettünk, nem mertem neki mondani, hiszen tudtam, hogy teljesen más a véleménye errõl, nem egyszer ki is nyilvánította, hangoztatta. nem volt baj, mert a földön tartott, baj volt, mert a barátom volt és nem állt mellettem. végül valósággá vált és nem tudom megköszönni. szóval csak gyújtok egy mécsest. halkan elimádkozom a mindennapi vágyamat, köszönetet mondok és próbálok nem gondolni többre vagy kevesebbre. mellesleg fene az önérzetembe. kár volt eszembe jutnia znek. ettõl a napom nem lett jobb. asszem el kell költöznöm a házból, már el is akartam egy ideje, csak az alkalmat keresem. hát z. nem tudom, hogy miért alakult ez így. nem szeretem ezt a fajta befejezést. egyszerûen csak eltûnni, no de nem én vagyok itt a lényeg, mindegy, hogy mit szeretek. keresném, de már sajnos azt érzem, hogy én túlpróbálkoztam. itt voltam mindig, elérhetõ voltam. kérdeztem és csak ígéretet kaptam. majd, ha. pedig ismeri errõl is a véleményem. nem kötelezõ, nem kell, csak ne ígérjen. kedves gesztus integetni, ha összefutunk, de kedvesebb lenne, ha hagyna rá idõt megkérdezni mi újság rosszabb esetben mi a baj. lehet csak túl kellene lépnem rajta. annyira nehéz, nekem fontos volt, még most is az. ebben a legszomorúbb az, hogy ezek alapján fordítva nem így volt. és így csak aggódom, hogy illetéktelen kézbe adtam a borítékot. ......... most téptem el az utolsó kettõt. örülnék ha z is ezt tenné a régiekkel. de ehhez sincs arcom. lenne még mi. de nem nafogok többet, mint egy kislány. gyújtom a mécsest. lehúzom a kezemrõl a lehámlott bõrt. és nem nézek statisztikát. vissza a mûszaki ismeretekhez.