Néhány dolog olyan idegen lett számomra. Csak mosolygom magamon, hogy valóban ahhoz/azokhoz ragaszkodtam. Ránézek egy ilyan dologra és csak viccesnek érzem, fõleg, hogy némelyik mennyire fontos volt számomra. Azt hiszem ez tükrözi leginkább azt, hogy mennyire megváltoztam,…

És csak olyan üresnek érzem az ágyam, a szobát, a lakást, pedig csak délután ment el, hiányzik. A legrosszabb pedig mert tudom, hogy az elkövetkezõ hetekben nem is fog tudni velem aludni. Már elõre hiányzik. Leginkább, ha eszembe jut, ahogy ölel amikor alszunk, ha mozdulok mozdul…

Sok embernek messze mentek mostanában otthonról. Bár fel sem tudom rajta magam húzni. Az elmúlt idõszakban jól megtanultam totál közönnyel fogadni a hülyeséget. Hallgatok és bólogatok, majd szépen tovább lépek és hagyom, hogy akik elmentek, mad megjöjjenek, és bejön a dolog.

Csípõs savanyú levesem elsõ osztályú lett, csíp is, savanyú is, magyarosítottam is. Mivel fél kettõkor vetett ki az ágy, így uzsonna lett, de még hátra van a vacsi készítés.

Felvettem a szép lila ruhámat Ikon kedvéért, hogy tessek neki a tegnap délutáni légyottunkon. Hát a várt hatás nem is maradt el... Rosszalkodni nem lehetett, úl sokan és mindenhol voltak, de azért nagyon jól esett az röpke óra vele a szabadban.

Megjártam megint a bankkal, na jó az már meg se lep, d ehogy ügyintézõ ne legyen képben. Automata meghibásodás, kárty elnyel, Boda sürgõsségit hív. Kezdjük ott, hogy orbitális hiba volt az utcamegnevezést félreérteni és tiltási díjat rámerõltetni, majd pedig kijelenteni, hogy…

Ültem az én kis ideiglenes boxomban, szerkesztettem nagyban egy levelet automatikusan, teljesen elmerülve, mire bevillan, hogy én ezt megálmodtam, ahogy ülök, írok, kimásolok, beillesztek, nézek, a falat bámulom mind egyszerre és hogy már akkor 2-3 éve azt is tudtam, hogy ez az a…