jobban szeretem az árnyékot mely fáktól jön földre, levegõje kellemes hûvös, képe változó, sosem állandó, néha borusan komikus, máskor élénken egyszerû. hõsölni kellemes. épületek vetett árnyéka járdára forróságot hoz, leheletnyi szaunát, örökévaló szaharát.
és az ösvény, melyet ember lába taposott, egy friss esõ és néhány ázás, kihasználatlan izzás, és a növények visszakövetelik a lábnyomok helyét, jele már csak élénkebb zölden fest.
de a hosszúlábú bundás kutyát nem kedvelem, félelmetes, hogy járása emberi, alkata még négy lábon is humán.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.