nehéz volt a szíve, nem mertem rákérdezni, hagytam hagy menjen az idõ, kiment elszívni egy szál cigit, nem mertem utána menni. jó sokáig tartott. majd belépett. leült velem szemben, átgondolta, csak a kérdésre várt, feltettem. nehezen belekezdett, elmondta, hogy ez most nem jött össze. elébe mentem a gondolatnak és megnyugtattam, figyelj semmi baj, most még ez nem jó, tóljuk el addig amíg igazán készen nem állsz/állunk a dologra. le se esett neki, csak sokára fogta fel, hogy nem probléma, lassan gurult ez a teher le róla. még kellett egy kicsit segíteni, hogy felszabaduljon. nem engedtem hogy irányítson, átvettem felette az uralmat. semmit nem tehetett nélkülem. könnyû volt most neki így szerelmeskedni, minden egyes kérésem engedte õt el, tüzelte jobban a kedvét, majd csak ráébredt a megsemmisülésemben, hogy többet gondolt az egész szituációba és csak megnyugodott, hiszen lesz valahogy, levett magáról, megfordította a helyzetet és csak élvezett. gondtalan délelõttre ébredtünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.