felhúzom a térdem és elfekszem, arcom lóg csak ki a vízbõl, nem szeretem telitölteni, szeretem, ha csak annyi van benne, hogy elfekhessek és még az arcom ne merüljön a víz alá. sok víz gyorsan hül... kevesebb víz még gyorsabban. felnézek. nagyon messzinek tûnik a plafon. a kád szélére emelem a lábam. nagyot sóhajtok. becsukom a szemem. a hajam az arcom körül lebeg... lebeg. eszembe jut, õsz van. nyáron féltem az õsztõl, gyûlöltem. talán most szeretem. szép a horrorisztikus esti ég a holddal és a csupaszodó fák árnyékával. hideg van. örülök a meleg víznek. új kabátot is vettem. kinyitom a szemem. nagyon messze van a plafon. szívesen lennék ott fönn. buborék, mint a léggömb, buborék. hûl a víz. felülök. kihúzom a dugót. csak ülök, míg le nem folyik. bõrömön érzem a víz apadását. fáj kimászni, nehéz megmozdulni. ülök felhúzott térdel és nem mozdulok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kékmajom 2013.09.22. 12:39:48
Bodacsogár 2013.09.22. 14:32:58