Kollégák nézik az oscar gálát. Beszélik, hogy kit mire jelöltek. Közben eseményt hoztak létre. Mire az egyik a másiknak, hogy nem jelölöd vissza, hogy jössz. Mire én "minek? Különben még köszönő beszédet kellene mondania". Á nem vagyok befáradva.
Kollégák nézik az oscar gálát. Beszélik, hogy kit mire jelöltek. Közben eseményt hoztak létre. Mire az egyik a másiknak, hogy nem jelölöd vissza, hogy jössz. Mire én "minek? Különben még köszönő beszédet kellene mondania". Á nem vagyok befáradva.
szeretem, amikor vasárnap reggel sétálva rám süt az első tavaszi nap. derÜs. bizakodÓ. meleg. szerelmes.
rettenetesen magányosnak érzem magam. Ikon angolkáknál, nekem van egy heti 4 éjjeles "vezetői" állásom. hétközben vezetni tanulok, esténként Ikonnal beszélgetek. de hiányzik. nincs a köztes időszakban semmi. vezetni utálok. mennék már hozzá. itthon nincs semmi. ma is egész nap be vagyok kockulva, filmet nézek és rossz itthon lenni így. jó lenne... no de mi???
mindegy megnézek még egy filmet, amin remélhetőleg elalszom.
Ikon azt mondta, hogy gedzsit görl vagyok. belegondolva valahogy úgy. valóban. szeretem a kütyüimet. a telefonom valóban nagy kedvenc, de most már a tabletől is elválaszthatatlan vagyok.
na most kell a nagy drukk. vagy a központi városba kell költöznöm, amit nagyon nem akarok és nem is biztos, hogy kapok átigazolási lehetőséget a cégtől. vagy megválasztanak csoportvezetőnek, amit pedig nagyon szeretnék és maradhatnék, amíg Ikon után nem költözöm. nagy drukkb az utóbbinak.
Eddig voltam ügyeletes vezetői bekategorizálással. Most pedig a csoport vezetői címért is harcolok.
Ikon sokkol. Még jogsim sincs, de már mire lesz, tudni kéne valami nagy rakterűt is vezetni költözéshez.
na persze eleredt a hó. szép, de nem hiányzik.
sírva adtam le tegnap az oktatót, de megértették és nekem is könnyebb. már nem gondolok a saroktolatásra remegő kezekkel. persze Ikon sem könnyíti meg a dolgom. szÓlt, ha átköltözöm hozzá, akkor a pakolás miatt egy kisteherautót is kell majd vezetni. á stresszeljen csak, az jó.
Szóval még mindig a saroktolatással szenvedek. A héten már ráéreztem. Ment is volna. De amikor megláttam az oktatót, rögtön tudtam, hogy ez az óra megint egy kalap kaki lesz. Beszólogatott, bár próbálta mérsékelni magát,de pont elég volt ahhoz, hogy beidegesítsen és akkornyilván nem megy. Mindenemet összeszorítva kezdtem neki. És csak szólogatott be. Majd nyilván megint jöttek a könnyek. Mondtam, hogy nem megy mumus és idegesít. Akkor kitalálta, hogy y megfordulás. Ami meg mérföldekkel jobban megy, mint ez vagy 5 óra után. És utána nagy hirtelen kitalálta, hogy én parázok a dologra. Persze hogy igen,mert ráparáztatott.
az angolkáknál szeretnék vezetni tanulni. megnéztem több videót, ahogy egy kler nevű lányt oktatnak a kezdetektől, olyan szuper az okatatás, nyugodt, türelmes, élményszerű és biztos kezű vezetőnek oktatják. ehhez képest nekem egyszerre kellene tudnom mindent, amikor még azt sem tudom elkülöníteni, hogy a lábam lassan a kezem meg gyorsan mozogjon. lekopogom az ellentétes mozgások többé-kevésbé mennek.
Ikon nincs itthon már 2 hete lassan, hiányzik, de valahogy most gyorsabban telik az idő és rossz hogy nem segít a zombis növényes játékban. jó lenne vele lenni.
Nem jobb, pedig reméltem, ha eltelik még egy pár óra jobb lesz. De legalább már veszekszünk. Szépen végigvisszük az órát és a végén jól összeveszünk az oktatóval. Mert konok, én meg azzá válok. Még egy óra utána egy hétig nem megyek. Ha azt követően sem javul, váltok.