Egy idõs asszony feküdt az ágyon. Arcán nyugalom tükrözõdött. Õsz haja rövid és göndör. Felém néz és mond valamit, nem értem, mert csak a testét tudom nézni a fehér lepedõn. Lábain nincs bõr, húsa lemetélve, törzse szintén, bár a belsõrészek nem látszanak. Sehol semmi vér. Mint a fõtt hús. Megmozdul, a lábát felhúzza, én meg csak bámulom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.