Utalok vezetni. Az 5. óra és még mindig nem szeretem. Egyszerűn nem találom benne az élvezetet. Dühös vagyok ,hogy miért nem csináltam meg 10 éve. Lassan haladok. Azoktató szerint is. Meg is mondta, hogy látja másként tanulok, mint mások, így lassab lesz. Majd hanyagul eldőlt az…

juj, hát Ikon nincs itthon, messze a tengeren túl. én meg maradtam, egyedül vagyok nélküle. elkezdtem egy afféle teljes szabadidő betáblázást, aminek az lett az eredménye, hogy jobbára teljesen túlterheltem magam. éjszaka dolgozom. nappal valamilyen tanfolyamra járok. már aludni sem…

és most itt az idő, hogy Ikon utazzon. nem tudom, hogy lesz, csak a jövőben nem bízom. sírok. olyan mintha megint elválnánk. olyan mintha örökre. én küzdök és kitartok, de vajon ő is ki fog. bízom. bízni próbálok. megbízom. összetörök.

Nem ér úgy végezni ahogy elkezdõdött.

Általában nyugodtnak hiszem magam, de rá kell jönnöm, hogy annyira felszínes, amit érzek, és annyira nincs rendben. És ami belül van, a legalján az annyira sok, kegyetlen és magam ellenfordult, hogy nem tudom meddig bírom tovább. Pedig soha nem voltam ilyen jó formában, mint…

Á.-val álmodtam, hosszú idõ óta elõször. Pont akkor, mikor kezdek talpra állni belõle, mert lassan leteszem a régóta hordozott keresztet, ami õ volt és végre mást is tudok magam mellé képzelni. Megjelenik és én legalább álmomban boldog vagyok. Újra nem akarok felébredni és…

Nincs velem senki. Meg annyi sem. Akaratlan segítség sem. Senki sem. Semmi sem. Én sem. Vérem az ajtó elõtt.

Fáradt vagyok, jó volna elnyútózni egy hideg kövön a szabadban és aludni. 100 évet aludni, nem várva az ébresztõre. Nem akarok felébredni, jeges melegben nem felébredni.Lassan ennek is eljön az ideje.